Na jó, még nem tudjuk mi a neve, majd az észak-olaszországi nászúton kitaláljuk….

4-re állítsd az ébresztőt, mondtam még szombaton, már Dunaújvárosban. Négykor keltünk majd szupergyors indulás. Irány Brno! Hirtelen ötlettől vezérelve jött ez a program, de így utólag azt mondom, muszáj volt ott lenni.. Nem igazán követek nyomon sportközvetítéseket, és zsigerből utálom a focit, meg a kézilabdát. De így, ott kint, csak néhány méterre a pályától. Élmény, igazi intenzív magával ragadó élmény, ami minden különösebb magyarázat nélkül elég arra, hogy valaki ezért több száz vagy ezer kilométert utazzon.

Ami nagyon megfogott a hangulaton kívül az a küzdés.  Massimiliano “Max” Biaggi 71′-ben született, ami azt jelenti, hogy 39 évesen keni el a 20-24 év közötti gyerekek száját a pályán. Az a műsor amit letett ott az asztalra nagyon tiszteletre méltó, és azt hiszem, emiatt ez több lesz egyszeri élménynél.

A Hungaroringes pályázások is nagyon megfogtak, és ez nagyon közeli élmény ahhoz. Ez tényleg egy külön világ….

Hazafelé már nem volt egyszerű a történet. fél tíz körül értünk vissza Dunaújvárosba, amit még egy órás hazaút követett, éjszaka, fekete sisak plexiben. Végül is olyan volt, mint ködben vezetni, erre és napernyőre legközelebb figyelnünk kell….

Norb elhagyta az országot. Reméljük hamarosan lesznek jó híreink felőle!

De hát azt nem lehet. Pörgök, mint a propeller. meló négy projekt egy esküvőszervezés, és még sokan mások.  Bérelt hely a Kulturkertben sörök borok, és napi fejfájások de sajnos nem mellékhatásként.  Igyekszem ma fellőni az új dizájnt, a meglepetést, és  (Phinkee nyisd a szemed).

Holnap 8:00-kor reggel élesedni fog a megújult blogon az XKCD egy frappáns darabja. Amit követni fog heti kettő…

Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Nem csüggedünk és nem süllyedünk, mondta a kapitány a Titanicon. Itt is változatlan a helyzet, még mindig nem tudjuk milyen jogállásban fogom tölteni május elsejét.

Kutya jutott eszembe, hogy kompromisszumokat köthetünk, de megalkudni nem szabad.  Mennyire igaza van!  Ez a mostani katasztrófafilm, ami a szemem előtt pereg csak átmeneti. Így az az apró tény, hogy holnap zuhogó esőben vihetem a motort műszakira már csak megmosolyogtat.  A költsége iróniára sarkall. Az utána következő állásinterjúféle meg..hát. ..ööö…Olyan semmilyen.

Könnyeben megérti ebben a helyzetben az ember Tyler Durden motivációját. Eddig nagyon sok megalkuvás volt, amiről azt hittem kompromisszum. Mindezt egy olyan környezetben, ahol egyesek megengedhetik azt a nem is tudom mit, hogy alapvető etikai szabályokat nem tartanak be, és mások efelett szemet hunynak. Így például az nagy tanulsága az esetnek, ha még egyszer valakit turkálni látok az asztalomon, amikor egy percre kiugrok, vagy mellém állva feltűnően a képernyőt nézné privát levelezésem iránti érdeklődésből, majd először finoman szólok neki, aztán megkérem Kegyetlen Karl-t, hogy tépje ketté.

MI kell a boldogsághoz? Csak egy konzervnyitó….

This Summer!

A motorcycle – Wroom.

A Car. – Wheeehhhööö -

The team – Na mi van? Hö?

On the wildest roads of earth! Thrill, drama, blood.  Shhh Shhh Shhh

Coming soon!

A Magyar Köztársaságnak is jó az időpont, amiről volt szíves kiállítani egy papírt. A jeles eseményt lángosebéddel és valódi menzás teával ünnepeltük!

Mint az élet a blog is nagyot fog az elkövetkező két napban változni. Kisebb nagyoibb fennakadások várhatk.

Szíves türelmetek kéretik!

Köszönöm!

…amíg nem zúztad le durván lakótered, japán junk-rave-technora.

Mentségemre szóljon, hogy jó ajándéknak tűnt….