This Summer!

A motorcycle – Wroom.

A Car. – Wheeehhhööö -

The team – Na mi van? Hö?

On the wildest roads of earth! Thrill, drama, blood.  Shhh Shhh Shhh

Coming soon!

Hát igen ez bizony a 220 felett szövege. Hogy volt-e annyi? Igazából nem tudom, de lehet. Nem volt idő a műszerfalat bámulni, de a célegyenes után motorfékezés közben láttam egyszer 192-t, szóval..igen. Megcselekedtem, amit 250km vezetés és egy Redbull után lehetett. A motor bőgött, a gumi megolvadt, a majrécsík fogyott, a lánc feszült, a K&N sportlégszűrő kergette az o2 molekulákat, és izzottak a Brembo fékek. Jelentem a motor és én is egyben vagyunk, és utána már tudtam vigyorogni is….2 liter folyadékkal később. Fárasztó. Nem kicsit, nagyon. Ez az érzés a halálfélelem, az izgalom, és az életélvezet tökéletes kombinációja. Ajánlom mindenkinek aki szeretné élvezni, hogy lélegzik!

És egy friss ropogós:

Kétféle ember van. Az egyik a vevő aki hiba esetén elkezd üvöltözni a pénztárossal, ha gond, majd nyugodtan hazamegy. És van a pénztáros, aki csendben tűr hosszú időn keresztül, majd egyszer csak bemegy dolgozni és szitává lő mindenkit abban a nyomorult boltban.

Ma nálam betelt a pohár. Még csak nem is a munkahelyen, hanem amúgy a családon kívüli kör, a SZOLGÁLTATÓK. A biztosítós, aki megjelenik bejelentés nélkül, délután, majd fanyalog a rendetlenségen és gennyes pióca módjára kemény ezreseket akar kivenni a zsebemből. Hát viszlát! Szerződés felmondás alatt, értetlen arc a túloldalon. Elárulom, unszimpatikus inkorrekt banda a maguké ezért dögöljenek éhen ahogy vannak.

A másik a gyakorlatlan, aki hörcsög módjára szedné be a pénzt, de képtelen minimális követelményeknek megfelelni. Némi pénzzel lehúz majd az iskola, hogy otthagyom a „csodálatos Robioktatót” viszont cserébe jövő hétre korlátlan lesz a jogsim, normális helyen, normális oktatóval, barátságban. Szintén döbbent arc és meglepődött fej a túloldalon. – De miért váltasz? A válaszom már a cizellált: Mert rendesen átbasztatok, és még ebben az évezredben kell a korlátozás nélküli jogsi.

Mostantól nincs tökölés. Ha átvernek, visszaverek.

Mellesleg kedves ex garázsbérlőnk, aki két hetet adott a garázs kipakolására, még nem tudod, hogy a Monte Cristo grófja volt az egyetlen kötelező olvasmány amit igazából végig olvastam…

Ezzel ki is jött a napi gőz.

Felétek mi újság? Gumicukrot valaki? Otthon minden rendben?

A videóhoz lusta vagyok de szövegre volt 3 percem

.

Nem vagyok gazdag, nincs terepjáróm, sose járok diszkóba. A világ egyik legkitekertebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül több millió ember tudja, honnan jött, ki csak annyit üvölt: HÉÉÉLÓ!

Foglamuk sincs hol élünk, ha külföldre megyek, és nem igazán szeretem, ha összekeverik az éhséget az országgal. Büszkén gondolok a közlekedési kultúránkra, az élet szemléletünkre, és arra hogy minden reptéren hallható egy ízes bazmeg.

Szeretem a menüző helyeket, a jegyellenőröket, a rendőrt aki minden ok nélkül megállít, a túlszámlázó szolgáltatókat, és a felsőbbrendű hivatalt. Itt élek Európa szívében, mégis Kazahsztánban érzem magam. Az utakon mi vagyunk a császárok, és nálunk él Európa legokosabb 10 millió szakértője. Magyarország, igyunk egyet!

Ha úgy indul a délután hogy minimális idő van rengeteg feladat elintézésére akkor általában a végeredmény katasztrófával végződik.

„S a 8. napon Isten megteremté a szívást, mert unalmasnak találá a földet”

Béla evangéliuma 3.2.2.

Szóval hazarohanva úgy alakult, hogy motorizáljuk magunkat, és egy dobást adtam a dögnek. Ha indul megyünk vele ha nem leöntöm és átrajzoljuk a busójárás hagyományait égő boglya helyett égő motorral. De gond egy szál se szó nélkül pöccre indult. Itt kellett volna taxit hívni, de mi felöltöztünk és elmentünk ügyintézni…

Első célállomás gond nélkül megközelítve, motor leállít pakolászás, párom megy a dolgára, én addig elviszem tankolni, és kereket fújni mert gyanúsan belapultak, órák egyeztetve, sms-ben majd értekezünk tovább…Akkor vettem észre hogy a mobilomat, már csak szentlélek tartja készenléti állapotban, de sebaj. Minek kéne mobil?

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”

Virág elvtárs

Tankolás után még vígan toltam át a levegőhöz, kell a testedzés ugye, meg jó egyensúly gyakorlat, felfújva egyből jobban álltak a kerekek, én meg kezdtem örülni, hát nem kellett volna…..Ugyanis nem indult, de a levegőre már vártak, még egy kis tologatás.

Kint csak artikuláltan dörmögésnek hangzott az, amit a sisakba buddhista feszültség levezető gyakorlatként kiengedtem, és még két helyre menni kellett…A motor akksijában számomra ismeretlen okokból annyi feszültség sem volt, mint egy gyerekek által szétnyalt 9v-os elemben.

Telefon elő, gondoltam valaki csak kiment innen, hát persze hogy az ember ismerőseinek 90%-a ilyenkor iszik, ki van kapcsolva, fodrásznál ül, sertéseket termékenyít meg, hullámvasutazik, vagy bogotába ment kávécserjékért.

Mennyi esélye van annak, hogy egy gyerekkori jó barátoddal pont akkor futsz össze, amikor lerohad a motorod? Mennyi esélye van annak, hogy ő egy lerohadt kocsi miatt jön a benzinkútra? Mennyi az esélye annak hogy mind a kettő triviális hiba miatt állt meg?

Amióta belém csapott a villám, azt mondanám, hogy semmi, de tegnap mégis megtörtént. Az egész helyzet tragikumát átfordította komikumba, ők egy kanna benzinnel és egy buszmegállóban “parkoló” autóval, mi egy lerohadt teletankolt motorral. Ez az élet nem a zserbó!

Közben befutott a felmentő sereg ki nem volt más mint Ducky, ami azért ígérkezett döcögősnek, mert az akksiban nem volt szufla, de azt nem mondtam volna biztosra hogy csak ez a baj, utánfutóval nem rendelkeztünk, és motorszerelői tapasztalatunk is szerénynek mondható egyenlőre. Szóval labalis volt a konstelláció, valamint fogalmunk nem volt hogy leégeti-e az új motorjának erőtől duzzadó akksija az én erőtlenül duzzogó motorom elektromos vezetékelését, de egyszer élünk…A motor indult ,viszont az akksi kilógott, de meglepődtem milyen szépen és erősen tud világítani a műszerfal.

Otthon valamikor az éjszaka kezdetén még rengeteg elvégzetlen teendővel, azon gondolkodtam, hogy az én akksimon alkoholos filccel írt 02/07 reményeimmel ellentétben nem 2007 februárját jelenti…

Ez bizony epres túrótorta Béláim. T-Ú-R-Ó! Ha már szótárból fordítunk szó szerint tősgyökeres anglikán étket (Strawberry cheesecake), akkor a teljes szócikk elolvasása ajánlatos.

**********

Kellett a cégnek a két munkanap, hogy beizzítsák a Bullshit Generátort:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Mivel visszatérõ vendégük vagyok felkeltette figyelmem az új különleges desszertjük ami epres sajttorta néven van hirdetve. Ez a tõsgyökeres angol sütemény (Strawberry cheesecake) valójában túróból készül és ezáltal egy hatalmas fordítási hiba éktelenkedik minden ezt hirdetõ marketing kiadványukon. Azt hiszem ez a szarvashiba elég kényes. Legközelebb alkalmazzák ugyanazt amit a „brownie”-val, azaz hogy eredeti nevén árulják a terméket

Üdvözlettel
Bituman

és a válasz:

Kedves Bituman!

Nagyon köszönjük, hogy véleményét megosztotta velünk, javaslatát szakértőkkel fogjuk megvitatni.

Üdvözlettel,
Burger King marketing

Azt hiszem ez valami ilyesmit jelent:

- Jocó valami lúzer ugatott a sajttorta miatt!

- MIért? Megint romlott volt?

- Nem csak szerinte az kurvára nem sajtos!

- És ki nem szarja le? Ne basztass már ilyen faszságokkal, mert négy whoppert kell még összedobnom!

Az elképzelt válasz erre:

Kedves Bituman!

Szakértőnk rendben találta a fordítást

Üdvözlettel,

Burger King marketing

Folytatása következik!

Most ti jöttök

Kösz Dani!

Szóval a mutatványhoz nem kell más mint két pohár Martini Sydney (Marini Rosso + gyömbér) arcba installálva. Kell egy korrekt DSLR kis fényerejű objektívvel, egy üveg ajándékba kapott Puerto Rico 60. valamint egy darab karácsonykor szerelemből megvett éghetetlen kerámia tárgy (esetünkben fekete szarvas).

Innen már csak egy pillanat műve hogy az ember fejében összeálljon a kép.

Mi lenne ha égne? Persze a legjobb feketét égetni hisz a korom később nem látszik, de legközelebb csak ötletet adok fényképezzen majd más…

A kép a végeredményre repít