Nos a suckszakdolgozat és a fizikai kimerültség határán jöjjön egy nap története. Az alap koncepció a Balatonos kiteozás volt. Felszerelkezve (vagyok akkora barom hogy a naptej itthon maradt mert ugye az nem kite tartozék) neki is vágtunk egy szép napos reggelen. 25 fok jó dolog az országúton de elég ügyesen leértünk, csak úgy suhant a gépsárkány. Egy óra tökölődés nézelődés után kajáltunk és kiválasztottuk a tökéletes lokációt (sic!). Ezt követte a sárkányok összerakása, majd káromkodás mert baromira nem volt szél. Először. Szóval úszás, és az aranyáras, ebből kifolyólag érthetetlen okokból mosogatólé ízű kinley gyömbér elfogyasztása, ami után végül is feltámadt a szél…
Irány a víz! Fél óra után a 40 kp 2*25m-es dynema madzagom használhatatlanra gobozódott be. Kircsi mondom , a táskába csak egy “in case of emergency” hardcore 100 kp 2*35 m dynema madzag lapult ami hihetetlen erős ám ennek megfelelően nehéz. És láss csodát: a nálunk túl nehéz túl hosszú madzag, úgy vitte a sárkányt mint az álom. Repült fordult pörgött meg lehetett fogni minden helyzetben klassz kombináció volt. Egészen a vizetérésig mert szárazföldi patkány lévén a vizbe landolás és felszállás technikámat még csiszolni kell.
A túrát nálam komolyabb bőrpír és egy közös fagyizás zárta, amit megelőzött a ”Ja ez a fagyizó itt jobbra” mondat után következő kerékcsikorgás (király hogy volt nálunk GPS). És a fagyizó parkolójából feltűnt a félig ismerős szimbólum csak a szöveg nem stimmelt. A vidék eme megfoghatatlan és leírhatatlan szellemű ironiája mindig lenyűgöz. Igényes rockzene….Szép nap volt!

RSS Feliratkozás














