Bituman's Weblog

Fogtam egy kávét, és leültem, hogy tiszta fejjel tudjam átnézni ami még hátra van. Átvillant az agyamon hogy szét kellene néznem a pénztárcában. 2 perc az egész gondoltam. Hát kipakoltam a tartalmát az asztalra. Meglepő. Hol az a gimis kölyök aki zsebreávágott mobillal és pénzzel rohangált. Aki nem volt hajlandó pénztárcát használni. Emlékszem még gimi másodikban a kocka Nokia 5110-es mekkora királyság volt…mit is írtunk akkor? Tán 2000-et? Aztán volt M-es vízálló siemens ami jól szolgált osztálykiránduláson, és a legnagyobb ász a T29-es Ericsson. Sose volt és nem is lesz olyan jó mobil a világon…Micsoda idők, amikor nem érdekelt honnan lesz később pénz. Most meg itt hever 5 mágnescsíkos plasztiklap. Lényegébe korlátlan lehetőségek, és alig telt el 7 év. Mennyi minden történt, belegondolni is fárasztó, de előjön minden keserédes pillanat, a szépek, a könnyedek, a vadak, és azok, amiket az ember bezár magába, de mindig kirágják magukat, és újra meg újra előkerülnek. Nem rossz mondom, és az agyam már egy könnyed merlot-n jár,  a délutáni takarításon, meg a holnapi lovagláson, és amiért az az egész le lett szervezve…minden másra ott a mastercard.

Kálmán nem értette, miért csak azt mondják minden állásinterjún, hogy majd értesítik….

Forgalmi, kulcs az asztalon. Egyik se a megszokott. A forgalmiba idegen név, mellette meghatalmazás. Néztem a kulcsot és már amikor elhoztam tudtam hogy céltalan az egész. Tudtam hogy nem fogja küldetését teljesíteni, és már kedvem se volt hozzá, mégis elhoztam. Bár tényleg reménytelennek éreztem a helyzetet. Így is volt. Némán állt a szomszéd utcában a kölcsönautó. Létezése is a puszta értelmetlenség. Nem mai darab de öregnek se mondható. Még az energiatakarékosság és környezetvédelmi hisztériák előtti darab a 21. század utolsó gyártmánya. Arrogáns orrát félelmetes német forma követi, az egész SS fekete gyöngyház fényezésben. Hát megadom magam az érzésnek, se bár tudom ezért drágán kell fizetni legalább legyen egy jó estém. A felirat a hátán óva int mindenkit hogy szórakozzon vele: V6, és nem dízel. Ajtó be csilingelés abbamarad. Kulcs a zárba fordít. Felmorajlik és beleborzongok. Ezt a hangot nem lehet megszokni….Nincs rázkódás, remegés csak letekert ablaknál az öblös V6-os. Akkor hajrá. Tolatás, majd egyes és óvatosan. Még várni kell, hadd melegedjen be. 10 perc múlva a mutató eléri a kilencven fokot. Irány a szerpentin az más ismerős terep. Város tábla áthúzva. Vissza kettőbe, padló. Ekkor hagytam el az állkapcsomat a kocsi maga alá gyűrte az aszfaltot, majd föld körüli pályára állt minden kanyarban. Mint egy sínen menő TGV. Nem gyakran érez ilyesmit az ember. De jól ismerem a természetét, egyek vagyunk, kanyarban kiló hatvan elektronika villog, csilingel, még gázt, simán kigyorsít belőle. Eltelt négy óra majd gondoltam jóból is megárt a sok. Vissza a gazdájának. Nehéz búcsú volt, de semmit nem sajnálok, amit akkor este hátrahagytam.

Pénteken erősen dobozolás volt mint Tótéknál. A nappali beköltözött a fürdőbe a konyha pedig kitöltötte a maradék helyeket. A kapcsolókat leszerelte a mesterember aki minden áramos dologgal jóban van, majd durva módon megegyeztünk egy korai kelésben. Nehéz dolog volt a korai kelés de a ami utána jött már az se volt egy matyó hímzés. Az elég lesz-e a festék para végigkövette a napot. Bent minden oké. Hát kint…ott nem is lett elég. Persze lévén festő grillparty volt ugye grillezni is kellett. Hát Soldier a kapcsolók utána tűzben is otthon van, a másfél méteres lángok nagyon jól néztek ki. A húspácok ütöttek csirke marha mind jó lett. Az ebédet amit az udvaron fogyasztottunk festékesen rádiót hallgatva és sörözve ahogy azt ilyenkor kell ugye, csak a szembeszomszédnál tartott esküvő, illetve annak esküvői menete zavarta meg. Még jó hogy a kikérést gyorsan lezavarták, mert ha még 10 percig bámultak volna minket öltönyös és kiöltözött emberek tuti bemorcolunk, végül is nyomás alatti slag volt a bal lábam mellett. 6-ra kész volt minden beleértve minket is. De este fél tizenegykor rávettük magunkat egy belvárosi hesszelésre. Kár volt. Sehol nem szolgáltak ki normálisan pangott minden és még hideg is volt. A Mekiben éjfélkor már furcsán néztek a két emberre akik egy martini pezsgő kombó mellé kerestek valami gyors gyomorbutítót…Vasárnap pakolás döglés pakolás film nap volt. Ma újra mókuskerék.

Igen. Ez az volt. Isten márpedig létezik. Nagyon fura fickó, szeret másokkal játszani.  A tegnapi napnak két hozadéka volt. Az egyik ami hajnalban ért véget némi fehér rummal és sörrel. A másik. Van egy új szerelem.  Bár a hölgy egy tonnás,kilencven lovas majdnem másfél literes a szíve és mindig sportcipőben jár, de ideális társ nekem. Tegnap összenőttünk.  Az nem hazaút volt hanem nászéjszaka, Nem sietés hanem szeretkezés. Eszméletlen volt úgy csinált mindent ahogy gondoltam, a fejem már máshol járt de hazahozott. Végre van kire számítani és van kit szeretni. A lányok meg…kapják össze magukat ha versenyezni akarnak vele…

Search Terms for 7 days ending

Today

Tündér

Hörcsög

nefürgyé

Yesterday

Hülyeségek

Tündérek

Izé

halott

leszbi

csöpp

kivakartalak a geciből

2007-08-05

Tündér

Tündérek

Hülyeségek

Kreatív

Desert

akt festészet

hüvelytágító

szabadidő

MEGFEJTÉS

TEHERAUTÓKERÉKBARÁZDAMÉRŐ

Hát köszönöm Phinkee. Ez igen egy újabb poló felírás már gyűjtöm a nyomdakész anyagokat. Érdekes nap volt. Sok kilóméterrel, sok bosszúsággal, keserűséggel. Hogy hogy sikerült ilyenné válnia foglalmam sincs…Este már csak gurulni volt kedvem. Ablakok le, a zene szólt, hogy mi arról fogalmam sincs, a lámpák fénye ütemesen ment végig a fényezésen. A szél néha benézett az utastérbe játszott picit majd abbamaradt, a lila felhőkből érezni lehetett az esők közeledtét. Végig az járt a fejemben hogy mi a válasz a kérdésemre, de csak arra jöttem rá: nem a válasz a fontos hanem hogy kibírjuk-e addig. Esaetleg akarjuk-e azt a választ, mert néha az igazság kegyetlenebb, mint a kétely. Bár nem csak én vagyok ezzel így, sokunknak megvannak a maga kérdései amire nagyon keressük a válaszainkat…Bár szerintem ez nem jó, vagy mi csinálunk valamit borzalmasan rosszul…

De rég volt már ilyen. Ez is egy telefonnal kezdődött…

- Mit szólnál ha bemennénk a városba és innánk valamit a kioszkba?

- 20 perc.

- Akkor ott vagyok kocsival fél óra múlva!

 Hajjaj ma sikerült kiengedni a palackba zárt lelkeket. Szabadok lettünk. Az éjszaka mindig jó barát a fények, a szagok csak úgy csábítják az embert…Gyerünk nehogy már leragadjunk a szürkeségbe…Ma rájöttem nem is tudnánk. A pirellit az isten is hegyi szerpentinre teremtette, imádom a mai este után is az olaszokat érte. Sima liba: megnéztük a várost felülről, aztán sikerült bezavarni egy pincernőt, mert hülye törzsvendégeknél mindig más a szokásos. 21:20 volt mikor felálltunk. 22:30 mire hazaértem. Kettő között pedig élveztük a szabadság perceit, nem mintha egyedül élésem közepette annyira le lennék korlátozva, de ez az este más volt, a hold akkora volt a mező felett mint egy barack a kezemben, az ablakon betombolt a menetszél, leírhatatlan hangulat. Később itthon IWIW-re felmenve nagyot nevettem a CokeClub hirdetésén: “Hány mosolyból áll egy nap?” Mellette 21:00-től Skoda (mármint koncert) Ez a nap így lett kerek!