Olvasgattam össze-vissza és előjöttek régi dolgok. Kint szar idő nekem meg a az érettségi előtti szerenádozáson jár az eszem…csodálatos idő volt szikrázó napsütés egy kéthetes csillogó villogó autó újszaggal, egy négy centis zafír kristály üveg mögé zárt miniatürizált világgal a kezemen. azok nagy napok voltak, úgy mentünk egymás után mint a harmadik birodalom szárazföldi seregei. Kit érdekelt benzin, adózás, pénz bármi. Senkit. Mentünk énekeltünk, szénné röhögtük a fejünket, leöntöttem Ritát akit azóta se tudnék elviselni, a kémiatanár megdicsért minket pedig, annyi gazemberséget még ember nem csinált az óráin mint mi, akik eltüntették az AlCaPoNe vegyjeleket a falról meg valaki azt, hogy BaRnI, az elkövető személyét ne lehet tudni…Új ingben, új kocsi kulccsal fagyizni….minden másra ott a mastercard!
Persze az új élet is frankó, mert az ember miért tegye szarrá a saját életét? Be Pityubá szerint az nem nooorrrmális. Az embert töltse el megelégedés lágy gondolta egy de csak egy pillanatra ha hazaér, és rájön hogy olyan hangáz van a kis életében amiről álmodott és valaki akiről szintén és bumm. E örö e Bóttág, Matisz nagypapa is megmondta már a tutit…

RSS Feliratkozás












