A kultikus E! Grafitember tollából származik. Az apropója pedig az, hogy megint lesz egy jó kis rendezvény amire nem jutok el pedig kaparom a falat. Ilyen kettő szokott lenni az OSOW bármelyik országban és a Magyar Képregény Fesztivál. (Ha beledöglök is, de idén, EFOTT lesz!)
Valahogy a képregény az a műfaj ami rendkívül közel áll a szívemhez. Ezért is hódított teret a blogon az XKCD, (aminek ma este újabb darabját fogom felrakni). Szóval mint „comic addict” naponta több félét is olvasok: Wulfmorgenthaler, XKCD, és persze a fent hivatkozott Napirajz.
Ebből erősen kilóg az utóbbi, mert Grafit apró történetei nem csak humorral és helyzetkomikummal szórakoztatnak, hanem azzal a hihetetlen mély életközelséggel is. Ez a dolog másnak megfoghatatlan. Fordíthatják angolra de mit értene abból egy angol amikor tibor felszól az ácsoknak egy építkezésen: – Köcsög deszkások gyertek kávézni!
Az XKCD párkapcsolatokról, technikáról, és tudományokról szól ami univerzális, a Wulfmorgenthaler hódokról, állatokról és gusztustalanságokról ami szintén, de a Napirajz…az rólunk. Mi pedig nem vagyunk univerzálisak.
Grafit pedig megtalálta azt ami ebből érdekes de mégis hétköznapi. Itt a lényeg. Mert ezek nem a pénzről szólnak, nem erről a felpörgetett, rothadó, rohanó, tolakodó, álegyediesített májkrém életről, hanem apró tragédiákról, élethelyzetekrúl, érzésekről amiket átélünk, és aki olvassa talán már több humorral és zennel látja ezeket.
Grafit az a fajta ember aki nem egy 20 cd váltós Bömbire izgul fel, hanem arra hogy önerőből egy elbaszott turistatérképpel megmásszák az Alpok (sic!) . Az ilyen embereket tartom nagyra, és ezért szeretek velük eltűnni festeni, fényképezni, kiteozni, falat burkolni,néha száguldozni, és úgy egyáltalán élni.

RSS Feliratkozás













