Bituman's Weblog

Megint összejön egy álom…Hallod? Megcsináltuk, és majd jó lesz nekünk csak a tavaszon legyünk túl. Bár ha tudnád ennyire utálom az egyetemet, még így másodállásként is, ó. Nem panaszkodás, mert jól vagyunk, mert kora nyári szellőket a tengernél fogjuk élvezni. És majd jön a telefon, hogy kávézzunk, de fönt a Mátrában, én már voltam a Mátrában de nem ez lesz a lényeg. Hallod sikerült. Ott leszünk mindenhol. Nekem nincs bajom senkivel csak pár embernek nem tetszik, de nem foglalkozom velük. Ez most én vagyok érted? Most megy minden, te jó ég már régóta nem történt semmi, ilyenkor jön valami váratlan mindig, de jónak kell lennie. Hát én csinálom nem? Akkor, akkor ne fütyülj. Mi? Hogy a fenébe jut ez most eszembe? Kit érdekel menj tovább. Meg elkezdek sportolni, legalább is akarok. Hiányzik a squash az legalább rendszeres volt. Látod van kutya is. Régen mennyire akartunk és most van. Kis félfülű hülye, de szeretni való. Emlékszel, hogy szedtük össze azt a gépet is háromszor negyvennyolc óra. Kemény volt. Tudom mostanában hiányzott a mozgás, a jövés menés, az utazás, de megkapod. most meglesz neked is. Tudom ülünk egész nap és csináljuk, amit ránksóznak, de ez az ára. Ha úgy vesszük nem is olyan sok. Látod majdnem felnőttük…

IGen IGEN IGEN igen IGEn iiiigggeeeen igeeeeennn igennnnnn I G E N!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezt most képzeljétek el Apa kezdődik stílusban.

MIért?

Hát az uraim forduljunk balra és vissza az autós iskolához résznél megfagyott bennem a szar vér. Aztán majdnem elkiáltottam magam a  – Gratulálok Ön sikeres forgalmi vizsgát tett! mondat után.

MEGVAN, VÉGRE!!! Jövő hét közepére lepapírozom az okmányirodával és szép új sor fog virítani a jogsin a motorbiciklis logónál….

A vizsga végén csak annyit mondtam:

Még visszatérek!

Péntek. Érdekes volt. Az eső átcsapott fagyba és száraz volt az út, így a napi jóság teljesítésétére beiktattuk “Kicsi Z” tesztjét. Jó előjelnek tartottam az 56-os úton lévő hármas karambolt mindig jó vérző fejű embereket látni.

Na mi maradt otthon? Naná a bukó, de no gond, kicsiny faluba születtek ők és minden háztartásban akad egy Grex bukó. Akkor 5 percet melegszik aztán hajrá. Fél perc múlva már csak annyit tudtam kérdezni hova kapaszkodjak, amire a következő válasz érkezett: a tankba, vagy belém, végül is a kettő kombinációja tökéletesen megfelelt.

De milyen már…a digitális műszerfal miatt olyan, mint egy szimulátor, és amíg én a számlapot bambultam 3 másodperc sem kellett a következőhöz: 60 89, 123, 145, 198, meg hogy felfogjam hogy az nem a vízhőfok és nem is a fordulatszám, és nem Németország, de a tereplovaglás vágta óta nem éreztem ilyen jól magam. Lassulás is vicces 10m alatt bármennyiről 0-ra, csak a vért győzze visszapumpálni a szív a végtagokba. Ezúton kérnék bocsánatot a szőke csajtól a zebrán akinek a jóember odatolt három 11000-es fordulatú gázfröccsöt, szerintem csak viccelt..Tudom technokrataság meg minden, de istenem ez kell nem a lecsó!

Engem is valami ilyesmi kapott el:

“Senki nem érti minek kellett nekem motorra jogsi. Én sem. Aztán szerelmes lettem egy ER-6n-be. Majd egy ZZR1100 tulajdonosba. De az ER-6 nem bírta a strapát, és így kicsiZ lett belőle ”

Két új kategória indul hétfőtől. Az egyik a Motor kategória lesz, a másik pedig a Project Garda. Ennek a poszt elején látható a logója, ami nem volt megeröltető munka…Azt Második téma különösen sok inspirációt adott és kifejezetten tetszik ez a tervezgetés.

Bárki vagy, mielőtt elkezded olvasni kattints a képre ( by Carlo Ch – Flickr) és nézd meg nagyban

Makacs természetű ember vagyok. Ha valamit a fejembe veszek, akkor meg is csinálom, vagy addig harcolok, amíg nem sikerül elérni. Sose a mindenáron volt a foltos, mert tudom és tudtam, hogy bármit el lehet érni kellő türelemmel és kitartással. A türelem ritkán erényem a kitartás már annál inkább.

Hogy hogy jön ez ide?

Volt egy elég rendes eszmefuttatás Pár poszttal lejjebb, egy kirándulásról. 2010 lesz az éve. Persze messze van még meg sokan csodálkoznak de ketten egészen biztosan ott leszünk a Malcesine-én és megnyugtató tudattal fogok vigyorogni, hogy ez megvolt. Az inspiráció egyszerre három helyről jött de nem is ez a lényeg. Merényi Dani (alias Grafitember) blogjában találtam egy jó posztot az életfelfogásáról kicsit idéznék:

“A szokásos 328-on megyek egészen a körtésig, ott jobbra fordulok Campregheriben, a méhész melett tovább, majd Girardi, onnan egy kavicsos meredélyen Pian dei Pradiba. Itt már nyüzsögnek a nyugatnémet motorosok, én nem tudom baszki, mi a gyönyörű ebben. Én a lábaimon utazom, neke ne gyere baszki azzal, hogy neked ez a szabadság… Egy ki nem fizetett motoron, bőrbe szorítva fosni minden hajtűben úgy, hogy a negyvenes szottyadtmellű csajoddal csak mikrofonon keresztül tudsz beszélni…hallod?! Köszi.”

Valamiért nagyon bírom az életszemléletét. Nem csak azért, mert kiábrándult ebből az őrült egymás javait hajszoló szarságból, és úgy vonult ki belőle, hogy vigyorogva egyszerűen boldogok. Hanem azért is mert egyenes, és ez ritka mint a fehér tálib (hollót nem írok mert minden tollas patkány bannolva van a blogon)

Szóval a dolog lényege nem a sport-túramotor lesz, hanem a hegy és az álmok. Dani hegymászó akart lenni, és ő ettől boldog, én más típus vagyok. De az utóbbi időben jobban koncentrálok, jobban fekszik ez a két éves periódus és 2010-ben ilyenkor már rég ott lesz a beszámoló a Gardáról.

Volt egy időszak amikor nagyon szívesen bejártam volna az El Camminót. Ezt meghagytam a kapuzárási pánik napjaira amikor tényleg bizonyítani akarok majd magamnak. Addig legyen először a Garda, aztán megy tovább, sose nyugszok le. Hallod? Sose.

Pedig gyerekként el tudtam volna képzelni valami kalandos vidéki életet, és most is erősen kifelé húz a szív a városból, csak még azt nem tudom hogy ez a szimpla mehetnék, a nem jó, vagy csak utazni akarok még, esetleg ezek tetszőleges kombinációja. Azért nem lennék kamionsofőr…

Szóval ilyesmi az én csodálatos életem.