Bituman's Weblog

A jó öreg Dr Gonzo. A hétvége úgy hozta, hogy a család törpjei szolid 250 km-es közelünkbe kerültek, így ki kellett használni az alkalmat. Mivel menjünk Pestre? – adódott a kérdés, 2 másodperc kellett a kézenfekvő megoldáshoz: – Menjünk motorral!

Pénteken egy szolid időjárási katasztrófa vonult végig az országon, ami reggel a motor melegítése közben tűnt fel. Vörös az utca pedig elmúlt május 1….Tetőcserepek, ágak por, lefolyt hegyoldalak mindenfelé. Kész poszt apokaliptikus élmény volt hajnali hatkor egy tök üres, viharvert városból felkelő nap fényében kimotorozni.

Az országúti rész önmagában csak koncentrációt igényel, de a nyomaték és teljesítmény a barátunk bármit megelőz ez a pokolfajzat 2,7 másodperc alatt. Így boldogságban, és kicsit álmosan érkeztünk az M6 felhajtójához, aztán az autópályán jött a hajrá hajrá.

Na itt két korábbi idézet jutott eszembe, az első a: Plexi? Nem kell rá plexi! 150-ig simán jó a szélvédelme utána meg kapaszkodsz, ki lehet bírni…” Aztán a másik: „A naked bike a férfias motor…De úgy hogy tényleg naked. Csak a kislányok nem bírják a szelet” Amikor egy buszt előztük – nem tudom mennyivel, mert nem tudtam lenézni – és kissé megszaladt a kezem, akkor nagyon örvendtem annak a ténynek, hogy nem szakadt ki tőből a karjaim, illetve le a nyakam. Az oldalszél nem a barátunk!

A nap szépen eltelt játszottunk a gyerekkel, családot látogattunk, szlalomoztunk a soksávos utakon, Pesten és Budán, meg úgy általában szuper nap volt kb 3-ig. Akkor éreztem, hogy hááátt kezdek fáradni és ásítozni, pedig három kávé és két kóla már emberes koffein adag, induljunk, mielőtt beáll a kóma.

Nem tudom, ki újította fel az M7-est de egy pályára felkészített betonkemény futóművű motoron végigkergetném rajta. Székesfehérvárnál már kezdett sajogni a fenekünk, de Siófok előtt – amikor a motor elkezdett hisztizni, hogy FUEl FUEL FUEL, és videojátékokat megszégyenítő kalligráfiákkal tudatta, hogy ha elfogy a benzin a lábaim közül, akkor makacs lesz én meg tolhatom - már szabályosan fájt a hátsónk. Megálltunk tankolni. Az volt a holtpont. Mész egy 140-es tempót, minden izmod, kénytelen tartani a tested kemény erőkkel szemben de valójában nem érzed mozgásnak, viszont alattomosan fárasztó…Ott álltunk hogy vagy visszaülünk, vagy az AGIP kúton éjszakázunk, de elindultunk. Tankolással együtt 2 óra 25 perc Budapest-Pécs.

Vasárnap sikerült olyan izomlázzal szembesülni, ami még élsportolóknak is kemény lenne, de kemények vagyunk és megyünk máskor is….

Mondjuk 2010-ben a Garda tóhoz

Úgy adódott, hogy hétvégén eltűntünk a világ szeme elöl két keréken a megye déli részén. Az egész annyira el lett találva, hogy totálisan feltöltött minket (meg lett némi izomláz is, de ezt betudjuk a sport részének) Kint volt 27 fokos meleg, Pécsen választások ergo semmi keresnivalónk nem volt a városban irány a természet gondoltuk. Frissen aszfaltozott utakat leltünk kicsiny falvak és erdősávok között. Motoron ülve azt hinné az ember, hogy a dolog nem természet közeli, de látni a Dráva fölött a naplementét nagyon természet közeli. Ahogy a gólya komótosan kirepült elénk a 2 méteres szárnyfesztávolságával és nem zavartatta magát (bár a sporttárs szerint ennyit bírt szegény állat én meg dudálással stresszeltem) Felfedeztük a világ legtisztább benzinkúti rötyijét, egy olyan faluban, ahol afganisztáni állapotokat sejtettünk. A sötétedés a város peremén ért minket, ezért némi városnézéssel és nassolással lezártuk a napot. Állítom, 4 éve ilyen jót nem aludtam mint most.

Ezt nem lehet semmilyen receptre felírni…..

Nem az északi népek famegmunkálási technikáiról lesz szó, nem kell félni. De tegnap előkerült ez a „kelet ejrópában” intézménnyé nemesült tálalási forma.

Számomra felfoghatatlan, hogy kiöltözött, normálisan kereső, elvileg teljesen jólszituált emberek (úgy általában magyarok) miért képesek ölre menni az utolsó lazacos szendvicsért, miért alakulnak automatikusan sáskahaddá az asztalok előtt, és miért végeznek atombombához hasonló pusztítást?

Persze a magyarázatot tudom egészen pontosan két szó: Ingyen van!

Ez persze mindent, visz. Ingyen kinek ne kéne bármi. Ingyé’? Hogy ne kéne bármi is az!

Sok emberbe bele van égetve.

Persze a svédasztal lehet vicces is – már ha nem éhes az ember egy órákig tartó sehova el nem jutó konferencia közben. Voltam már én is Skót transzplantsebész, hogy be tudjak lógni egy orvosi konferencia záró estjére, ahol osztályos főorvosok döntöttek fel nővéreket töltött káposztáért, mert ingyen volt. Igaz fél óra múlva ezek az emberek az ingyen piától már féldelíriumban fogdosták ugyanazon nővérek fenekét valami lakoldamas opusra.

Mókás egy világ a miénk az biztos!

Megvan igen, jöhetnek a pomponok. Korlátlan lettem korlátlan lehetőségekkel. Mindjárt szabadabb az élet tisztább a levegő és jobb hely a világ. Próbálja ki Ön is!