Fáradt vagyok. Ez vagy a malacinfluenza előszele vagy csak most ért ide az ősz. Portugieser. Az kéne az arcomnak, ősz, Chopin, és bor. Perverz mi? Pedig van valami különös bája, annak ellenére hogy szinte teljességgel összeegyeztethetetlen velem. Pont ez a szépsége.

Ha sokáig él az ember egy állattal, akkor kiismeri. A kutya mindig máshogy ugat. Kinéztem, egy csöves állt  a kapuban. Furcsa mód mind a ketten meglepődtünk. Ő azon, hogy nem akarom megverni, én azon hogy értelmesen tudomásul vette a szomorú tényt miszerint világon semmi köze a kutyának jelenlegi szociális állapotához. Ahogy elkullogott még meg is sajnáltam.

Valahol ez a válság rámutatott, hogy aki két éve még az élet császára volt, az most fél, nehogy a 0ft kezdőre elhozott svájci frankos Suzuki miatt vigyék az élet munkája családi házat. Pillanatokon, árfolyamokon, és jegybanki bejelentésen múlnak életek ezrei. A csövesnek ez már nem számít, de mégis, még maradt a családi élet ízéből, inkább nem zavar másokat szándékosan, és emiatt valószínűleg lehetett családja. Az igazán mély dolgokat a kannásbor sem képes eltüntetni.

Így múlhat el egy élet dicsősége…