Lassan esküvő. Megy a készülődés ezerrel, bár az idegesség legkisebb jeleit sem mutatjuk, csak igyekszünk. A dolog nagy része oké, a részleteket pedig kisakkozzuk a következő két hétben.

Ha túl leszünk az esküvőn, akkor ugye a házas lét természetéből adódóan  jön majd a “lassan mivan” és bennünk is erősen megtalálható a gyerkőc akarás. Ehhez viszont fel kell adni egy rakás dolgot. Miért?

Mert sok volt. A lakást -  minden IKEA-t felülmúló rafinált tárolóhely kialakítási erőfeszítésem ellenére – kinőjük. Az utóbbi néhány év pedig emberi kapcsolatok terén bölcsé tett, így felállítottam az alapszabályt mint Tyler Durden:

1. Szomszéd csak a telekhatáron kívül lehet!

Az alapszabály tekintetében minden társas iker és stb megnevezésű lélekölőt kilőttünk, mert a ház. Ez pedig áldozatokat fog kívánni. Nagy áldozatokat. De ha melléteszem, hogy idegileg nyugodtabb, biztonságosabb, csendesebb lét vár ránk akkor bármit….

4-re állítsd az ébresztőt, mondtam még szombaton, már Dunaújvárosban. Négykor keltünk majd szupergyors indulás. Irány Brno! Hirtelen ötlettől vezérelve jött ez a program, de így utólag azt mondom, muszáj volt ott lenni.. Nem igazán követek nyomon sportközvetítéseket, és zsigerből utálom a focit, meg a kézilabdát. De így, ott kint, csak néhány méterre a pályától. Élmény, igazi intenzív magával ragadó élmény, ami minden különösebb magyarázat nélkül elég arra, hogy valaki ezért több száz vagy ezer kilométert utazzon.

Ami nagyon megfogott a hangulaton kívül az a küzdés.  Massimiliano “Max” Biaggi 71′-ben született, ami azt jelenti, hogy 39 évesen keni el a 20-24 év közötti gyerekek száját a pályán. Az a műsor amit letett ott az asztalra nagyon tiszteletre méltó, és azt hiszem, emiatt ez több lesz egyszeri élménynél.

A Hungaroringes pályázások is nagyon megfogtak, és ez nagyon közeli élmény ahhoz. Ez tényleg egy külön világ….

Hazafelé már nem volt egyszerű a történet. fél tíz körül értünk vissza Dunaújvárosba, amit még egy órás hazaút követett, éjszaka, fekete sisak plexiben. Végül is olyan volt, mint ködben vezetni, erre és napernyőre legközelebb figyelnünk kell….

Idén is sikerült a duzluki tó meghódítása. Azt út, a levegő, és a hegy valami csodálatos kombináció volt. A társaság tökéletes, szó szerint még nap is nekünk sütött. Szeretem ha egy terv összejön. A pirított házikenyérben felszolgált csevap, a szúnyogok hiánya, a köcsögösködés hiánya, és a j hangulat rég nem látott oldottságot hozott. Egy olyan nyitott kulturális térben ahol hello kitty egy dobozon lehet a felfedező Dórával, ahol nem gáz ha nem ismered a nyelvet boldogulsz, ahol baz6meget csak mi használtunk.

A tó is felfedezésre került, a hegytetőn egy kis édesvízi gyöngyszem. Kvázi horvát Balaton de kristálytiszta vízzel. Mélysége változó, a trambulinnál brutálisan mély, a fenekének senki nem jutott a közelébe bomba fejessel se. Régóta nem volt olyan, hogy éjfél előtt kidőlünk, de ma ennyi volt.

Úgy alakult, hogy sürgősen autó vásárlásra kell adni a fejünket. A képlet sem egyszerű, mert vannak igényeink.

Az egyenlet:

Használható állapot, olcsó alkatrészek, benzin motor, ABS két légzsák, szervokormány = 800 000 Ft átírással, de szerviz nélkül.

5 évig kéne még húzni az igát, és ebbe az intervallumba, már beleeshet önreprodukciós vágyunk eredménye, szóval csomagtartó nem hátrány.

Suzuki a gyatra felszereltségen, és a presztízsen elvérzett.

Ford Focus az első széria kedvelt cégautó volt. döbbenetes futásteljesítmény garantálva.

Fiat- hátööö azt hiszem ehhez nem kell fűzni semmit.

Szóval addig-addig kerestünk, néztünk, gondolkodtunk, érdeklődtünk, és mentem mások agyára, hogy meglett a vége.

Citroen Xsara méghozzá 2001 utáni, a békaszemű.

Nem vagyok egy nagy francia autó fan, de ez a kocsi mind méretében mind felszereltségében megfelelő.  Tágas, csomagtartó is normális, az ára meg. Ha azt vesszük, hogy 2002-ben egy közepesen felszerelt modellért 3,5 milliór is elkértek akkor az a 700.000 Ft korrekt. Alkatrészek olcsón vannak hozzá, és sok a bontott is, bár egy majd tíz éves autót jó karbantartás mellett is, kell néha szereltetni, de nem jellemző hogy letérdel.

Azért ezt a franciaságot, még szokni kell…..

Némi nyavajgás és könyörgés után: a dátum: 2010.06.20

2010.07.03

Az útvoinal:

Nagyobb térképre váltás

Amit tudni érdemes:

A Papuk hegység érintett része Nemzeti Park, így elég körültekintően kell viselkedni, hogy ne kerüljünk konfliktusba a helyiekkel. Némi szlovák effektus érzékelhető.

A hegyi menet Nasicénél kezdődik és Viroviticáig tart. Nemzeti park lévén benz7kútra ezen két hely között senki se számítson, így érdemes Nasicében tele tankolni.  A rövid táv becsapós, mivel a hegységben 200-600 méter között elég durva mértékben (10-25 %-os leejtők) változik a szintkülönbség a fogyasztás is ennek megfelelő lesz.

Vasárnap lévén, nem sok minden lesz nyitva, így mindenki maga gondoskodik saját élelmezéséről. A benzinkúti árak hasonlóak az itteniekhez.

Turistákon és őslakosokon kívül elég gyakran lehet még találkozni rendőrökkel és erdőőrökkel. A büntetések főleg gyorshajtásért elég húzósak, így 90-100-as túratempót lehet országúton számolni, valamint 40-es átlagtempót a hegyen.

A két hét trópusi monszun után elállt az eső, és szombatról vasárnapra a plusz 15 fok felkúszott plusz harmincra. Erre vártunk, de egy kicsit durva behatás volt ez a szervezet hőháztartásának.

Normális ember ilyenkor fagyit eszik, mi inkább legurultunk a Balatonra. Kérdés jól tettük-e. Ha még valaki emlékszik a legtöbb kereső kifejezést hozó Kurvák és Trafipaxok posztra, a mai nap hasonló élményt adott. Leszámítva a kurvákat. Ma csak csekkes fotó automaták gurultak, álltak, és rejtőzködtek, az utakon és ami mellettük akadt. 10 felett feladtam a számolást, és remélem a csak hátul van rendszám szisztéma segít mint eddig.

Ha kocsi vételre kerül a sor, az csak valami döglődően alulmotorizált, magyar piacos lanyha szégyent lehet! Kár ezekre az utakra bármi ami két liter meghaladó lökettérfogattal bír.

Ezt valószínűleg az a céges Corsát vezető családapa is megtapasztalta, aki lakott területen belül 75-el leelőzött minket, s cselekedetével nagy vidámságot okozott a szembe jövő – anyósülésén dupla optikás csekknyomtatós fotógépet szállító – fehér Bora sofőrjének .

A falusi buszmegállóban vészvillogó, sötétített üveges, bordó Xsara Picassotól pedig felfordult a gyomrom. Amíg nem láttam a váll lapot addig megfordult bennem, hogy megálljak segíteni…

A kéz tulajdonosát ne firtassuk… Emberes nap volt ez!